A2/2 beszámoló

 

Beszámoló az Erasmus + Ähtäri tanulmányútról (2018 április 8-29.)

Odaút:

7 diákkal utaztam ki Ähtäribe április 8-án. Két fő a 11. évfolyamba jár, 5 fő a 10 évfolyam tanulója Piliscsabán. A kiutazás könnyű és egyszerű volt, a korábbi utakhoz képest, mert ezúttal Budapestről Tamperébe repültünk, ahol a házigazdák már vártak minket, és kb. 2 és fél óra alatt a célállomáson voltunk, egy megállóra volt csak szükség, amikor vacsoráztunk. A korábbi utaknál Helsinkiből utaztunk tovább, ami akár 7 óra utazást is jelenthetett, a várakozással együtt a csapatnak. A kisebb csoportlétszám is praktikusnak bizonyult a mindennapokban a gyakorlat során, mert többnyire egy kisbuszra volt csak szükségünk a gyakorlati helyszínek megközelítéséhez. A gyakorlathoz szükséges védőruhákat (vágásbiztos nadrág, ill. láthatósági mellény) külön bőröndben szállítottuk. A jövőben ehhez a többi csoportnak egy erős bőröndöt javaslunk, amit én vittem, az túl gyengének bizonyult a hazaúton.

A befogadó intézmény és a programok:

A három hét során jól átgondolt, változatos feladatokat kapott a csapat. Az első nap a bemutatkozással, a terület bejárásával, a program megismerésével telt. Érdekes volt megtudni, hogy tavasszal az időjárás mennyire befolyásolja az erdészeti munkákat. Közvetlen az érkezésünnk előtti héten esett le kb. 80 cm hó Ähtäri közetében, aminek nem volt ideje elolvadni. Ez komoly fejtörést okozott a házigazdáknak, mert nem voltak biztosak benne, hogy minden programot úgy tudnak megvalósítani, ahogy azt tervezték. A nappali olvadás, és az éjszakai fagyok igen érdekes terepviszonyokat eredményeztek. A hó reggel fagyott volt, így rá lehetett menni az akár 1m –es hótakaróra is, egészen kb.11-12 óráig, amikor már annyira felengedett a felső réteg, hogy az addig betonkemény „talaj” igen könnyen beszakadt. Ilyenkor változó mélységig besüllyedt az egyik vagy másik lábunk, esetleg mindkettő. Emiatt az erdőben végzett láncfűrészes munka során nagyon oda kellett figyelni a biztonsági előírásokra, például: a láncfűrész csak akkor járhat gallyazás és darabolás során, amikor stabilan áll a lábán a munkát végző tanuló. Mozgás közben a láncfék mindig legyen bekapcsolva. Arra is külön kellett figyelni, hogy a fák alja sokszor a hótakaró alatt van. A döntéseknél külön körül kellett ásni a fákat.

A megismerkedés utáni napon reggel kezdődött a gyakorlat:

A gyakorlatok úgy kezdődtek, hogy először a műhelyben megismerték a diákok a láncfűrész karbantartási műveleteit, majd mindenki a 3 hétre kapott „saját” láncfűrészét ellenőrizte, megtisztította, élezte stb. Még aznap minden diák az iskola hátsó udvarán tűzifa aprítással kezdve szokta meg a darabolás műveletét.

Az ezt követő napon egy tóparti nyaraló udvarán az erdőben daraboltak a diákok már előre kidöntött fákat. Itt vigyázni kellett a talajviszonyok miatt. lehetőségük volt a tóra is lemenni. Azt is elmondták a tanárok előre, hogy csak az ő kíséretükben szabad a tó jegére menni, mert ott a jégen egymásra rétegződő hó és víz rétegek miatt kellemetlen meglepetés érheti a gyakorlatlan embert. Az ebédszünetben módjuk volt a diákoknak a lékhorgászatra is.

Nagy élmény volt az is, hogy a hagyományos döntésen, gallyazáson és daraboláson kívül részt vehettünk egy fatároló gerendaház készítésében is. A kéreg eltávolítása után a 3 m-es rönköket úgy kellett bevágni láncfűrésszel, hogy illeszkedjenek. Ezzel jól begyakorolhatták a láncfűrész hegyének helyes használatát. Egy másik dolog az, hogy jó érzés volt ebbe az építési technológiába bepillantást nyerni.

 

Az állatkerti munkálatok szintén nagyon tetszettek a csapatnak. Itt is oda kellett figyelni a beázás elkerülésére. Az is nagyon jó élmény volt többeknek, hogy olyan helyen dolgozhattunk, ahová a normál látogatók nem tehetik be a lábukat: a farkas kifutó közvetlen közelében. Az állatok viselkedésére is oda kellett figyelni: például nem volt szabad a kifutó kerítése mentén több helyre szétszóródnunk, nehogy azt higgyék a farkasok, hogy bekerítettük őket. Egyszerre csak kevés motoros eszközt használhattunk, a zaj miatt.

A gyakorlatok sorában az egyik legnagyobb népszerűségnek a késkészítés örvendett. Mindenkinek lehetősége nyílt arra, hogy saját kést készítsen magának. A pengét készen kaptuk a késkészítő mestertől, Ossi-tól. A nyelet mi kellett, hogy megmunkáljuk. Ennek kapcsán gyakorlati házi feladatot is kaptunk, ami nagy lelkesedést váltott ki a csapatban.

Egyéb programok a gyakorlat során:

Nagyon jó, hogy a gépi fakitermelést is megismerhette a csoport. Eddig a harvester szimulátorokat csak megnézték a korábbi csoportok, illetve egy-két percet eltölthettek vele. Ezen a gyakorlaton azonban mindenkinek lehetősége nyílt mind a harvester, mind pedig a forwarder szimulátorok alapos kipróbálására. A gyakorlat második részében mindenkinek lehetősége volt a forwarderek vezetésére, és a farakodás kipróbálására az iskola tanpályáján.

Mindenki beülhetett egy forwarderbe is az iskola udvarán. Sikerült eljutnunk Vaasa közelébe a Logset gépgyárba is, ahol többek között a világ legnagyobb teljesítményű forwardereit is gyártják.

A nemzeti parkok közül a gyakorlat során eljutottunk a Seitseminen nemzeti parkba, ahol nem volt már sok hó, ezért könnyebb volt a kirándulás, ellentétben a második hétvégére szervezett programunkkal.

Szabadidő, kultúra, érdekességek:

 

A második hétvégén elmentünk Saarijärvin keresztül a Pyha-Häkki nemzeti parkba. Itt ezen az úton egyedül voltam a csoporttal. A szállástól mintegy 90 km távolságra van a nemzeti park. Mivel a tanári kirándulásokon többször is eljutottam oda, ezért úgy gondoltam, hogy ennek a csoportnak is látnia kell ezt a parkot. Kaptunk egy GPS berendezést, és használhattuk az iskola kisbuszát. A GPS-ben a nemzeti park külön nem szerepelt, de godoltam nem nehéz megtalálni, mer Saarijärvitől csak 20 km-re fekszik. Saarijärvibe érve azonban nem találtunk azonnal útjelző táblát a nemzeti park felé. A helyieket szerettük volna megkérdezni, de ők szó szerint elfutottak előlünk, amikor angolul érdeklődtünk, még a fiatalok is. Végül megkérdeztem finnül, amire hellyel-közzel megértettem az első irányokat. Próbáltunk google térképpel is tájékozódni, de az mindig azt írta ki, hogy 90 km-re vagyunk a céltól. Utólag tudtam meg, hogy a Saarijärvi gyakori település név. Azt jelenti: „szigetes tó”. Végül azért csak odataláltunk. A meglepetést az okozta, hogy valószínűleg mi lehettünk az első látogatók ott a tél óta. Alig lehetett gyalogosan közlekedni a kijelölt utakon a hó miatt. alattam folyton beszakadt a hó. Ennek ellenére szép látvány volt.

 

Javaslatok a következő csoportoknak:

A következő utakon is Tamperén át közlekedjenek a csoportok. Igaz, hogy a repülőtér kb. 15-20 km-re van a városközponttól, de 8 főnek a taxi 50 EUR összesen, a vasútállomásról busszal is ki lehet menni, az is hasonló összegért visz ki.

Ha lehet, akkor vacsorát ne kérjünk az iskolától Gondot okozott az, hogy reggel fél nyolckor volt a reggeli, majd 10:30-kor már ebédeltünk is. Ekkor még szinte senki sem volt éhes. Ezután 15:30-kor vacsora volt hétköznapokon. Ha mindenki tele eszi magát minden étkezéskor, akkor nem tud dolgozni az erdőben délután. Este 7-kor meg újra megéhezett a csapat. Igyekeztünk ésszerű keretek között tartani a fogyasztást. Megtudtuk, hogy maguk a finnek is esznek otthon még a hivatalos vacsora után is. Nekünk egyszerűbb lett volna azt kihagyni, és ellátni magunkat.

Jorma Tukeva, az igazgató azt javasolta, hogy egy héttel arrébb kellett volna csúsztatni a programot, az időjárás miatt. A sok hó nekik is gondot okoz az erdei munkákban. Amíg egy forwarder ill. egy harvester nem süllyed el a havon, mert egy négyzetcentiméterre kevesebb nyomást fejt ki, az emberek gyalog elsüllyedhetnek. A másik szempont az, hogy olvadás után a palántázást is megtanulhatná a következő csapat. Amennyiben ez zavarja az érettségi időszakunkat, esetleg megfontolhatnánk, hogy a három hét helyett 2 hetes lehetne a gyakorlat. Így is sok minden beleférne a programba.

 

 

Piliscsaba, 2018-05-13 Tolnai Miklós kísérőtanár